Závada Péter sorait olvasgatom, a hajam frissen mosva, testem testápolózva, közben Akkezdetet hallgatok, pont úgy, mint tegnap, amikor csak ültem a kék pokrócon, miközben hatalmas füstbomba robbant a számból, beterítve a játszótér elém táruló területét.
visszazökkentem a régibe. kicsit úgy éreztem, hogy minden olyan, mint régen, amikor tegnap Bambi elköszönt, és Sanyival és a többiekkel találkoztam. minden annyira... vidék. annyira más, mint Pest. elszigetelt. elvakult.
nem baj, azt hiszem kell néha ez is. kell egy kis pestnélküliség, egy kis régi dolgok. jó most ez így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése