fájdogál a fogsorom, feszít. most pont úgy nézek ki, mint egy évvel ezelőtt: két helyen hullámszerűnek hat a fogszabályzó a fogam állása miatt, csak most nem azok a fogak állnak úgy, hanem másik kettő. ráadásul megint rózsaszínek a gumik a fogszabin.
tetszik, élvezem.
vicces dolgokon gondolkodok, hajt a rendrakási vágy, amit holnap ki is élhetek, mivel itthon töltöm a pénteket.
ma volt egy igazán fontos beszélgetésünk Tibóval. igazából csak én beszéltem, ő pedig helyeselt. a jövőről beszélgettünk, próbálom terelgetni. hogy szedje magát össze a tanulás terén, hogy kicsit reformálja meg magát, mert hiába okos (tényleg nagyon okos!), hiába ért az élet dolgaihoz, hiába szerencsés ebben a baszott világban, hiába jön ki mindenből győztesen, egyszer igazán pofára fog esni, és az mélyen fogja érinteni. mint például ez a mostani "lehet, hogy megbukok matekból" dolog. az egész nem zavarna (természetesen de, de az más), ha tudnám, hogy buta lenne. de nem, ő egy nagyon értelmes fiú, csak lusta, tipikus lógós, csibész, szélhámos fiú.
azt hiszem, hogy a hosszúra nyúlt monológom hatott rá. sőt, biztos vagyok benne. ma boldogan írta, hogy átment a barátja segíteni neki a matekban, és érti, nagy szenvedések után sikerült.
akkor leszek igazán büszke, amikor a holnapi dolgozatot majd megkapja jövőhéten, és megnyugszunk mindketten.
felettem most felhős kicsit az ég, na nem a tanulás terén (remélem, hogy összejön a négyes mindenből, légyszi!). remélem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, és végre, hetek óta először megkönnyebbülhetek. persze, ez nem jelent majd semmit, de azért mégis. tudom, hogy nem értitek, hogy miről beszélek, nem is kell, megtartom magamnak.
most pedig visszavonulok, és Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás című könyvét bújom. jóéjt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése