a hétvége szerencsére napsütéssel telt, engem meg felidegesítettek a síró gyermekek, ami az egész napomra rátette a bélyegét. Tibó is megmondta: "csak annyi az idegesítő benned, ha már így kérdezed, hogy könnyen felhúzod magad minden apróságon, és nehezen lendülsz túl ezeken a hullámokon."
nem akarok ilyen lenni, tényleg nem.
holnaptól utolsó hét. kell már, magányosságra vágyom, illetve, csak az itthon melegére, Tibó ölelésére, a családom szűk körére. kell egy kis pihi, már a barátnők gondjai is nehezek, már az állandó kétségbeesések terhe is nehéz.
igazán megsínylettem ezt az utolsó hónapot, de nem baj. így jobban érzem, hogy megérdemlem azt a pihenést.
Bambi pénteken visszahozta a laptopomat, újratelepítve, frissen. szeretem, hogy kezd újra összefonódni köztünk a barátság. jó lenne, ha nyáron számíthatnék rá. na meg most már mindig.
úgy tűnik, hogy a nyár is kezd kilábalni a részegségből, ő is észhez tér, hogy nem a égi önmaga (bár, mostanság semmi sem a régi önmaga), viszont ha az ősz és a tél zord hideg lesz, akkor viszont világgá futok. de az még messze van. szerencsére messze van.
eltelt ez a hétvége is. de most nem bánom, hiszen holnap újra láthatom, a keddet pedig kibírom, hiszen szerdától egészen vasárnapig minden egyes éjszakát nálunk fog tölteni. HÁT MI EZ, HA NEM A LEGSZEBB ÁLMOM BETELJESÜLÉSE? azt kértem, bárcsak hamar jönne el az az idő, amikor összeköltözünk. persze, ez tudom, hogy nem az, de azért tudom, hogy nem kell félnem attól, hogy merre van, mit csinálhat. jó lesz nekem, érzem.
lehet, hogy a jövő héten nem jelentkezem. illetve, a jegyeim alakulásáról mindenképpen be szeretnék számolni, de csak tömör, rövid mondatokban.
mindenki legyen jó, élvezze a hamarosan végleg kibontakozó nyaraaaaaaaaaaat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése