könnyek

csak feküdtünk egymás mellett, miközben a múltbéli énjéről mesélt. tipikus csibész volt, aki nem félt szexuális megjegyzéseket tenni a lányoknak, a lányok persze jót nevettek a megnyilvánulásokon, sokan ennek ellenére mégis a bizalmukba fogadták és szinte lelki szemetesládát csináltak belőle.
mesél, sok név előkerül. a szokásosak, Zsani, Zsófi, Enikő. önfeledten hallgatom, ahogyan mosolyogva, kicsit szégyenlősen beszél ezekről az emberekről, majd kimond egy nevet: Kitti.
én abban a pillanatban elvesztem a fonalat, nem tudok másra gondolni, csak a képre, ami a falon lógott, amíg az én képem bele nem került. kicsit lefagyok, aztán már csak háttérzajként hallom a hangját.
- Rebi, mi a baj? - kérdezi ijedten.
- tttesék? ja, semmi, nincsen semmi.. - mosolygok rá kicsit kétségbeesetten.
- valami van, látom rajtad. tudod, hogy nekem aztán nem tudsz hazudni. mondd el, mi a baj! valami rosszat mondtam?
nem tudok megszólalni. a szemeim könnyeknek adnak utat, persze próbálom visszafogni magam, aminek az a végeredménye, hogy a torkomban szorítást érzek és ettől egyre jobban elkezdek sírni.
megijed. vigasztal, kétségbeesett.
- a kép és a képkeret a baj - hadarom -, veszek másikat, esküszöm, csak tedd vissza az esernyős képet, kérlek!
ennyit sikerült kinyögnöm magamból, elmosolyodik, mintha valami butaságról beszélnék. vigasztal, azt mondja, hogy nem érti pontosan, mi a baj.
percek kellenek, hogy összeszedjem magam. a sírás fojtogat, nem tudok beszélni, csak suttogni.
- úgy gondolom, hogy egy ember akkor hal meg igazán, amikor elfelejtik. kitti nem halt meg, csak nincs itt. már így is megjelentem én, így is úgy érzem, hogy elvettelek valakitől. nem akarom, hogy még az utolsó kép helyén is én legyek. olyan, mintha én ölném meg. persze ez azért durván hangzik, de így érzem. és... egyszerűen nem tudok belenyugodni még mindig, hogy annak, akit szeretek, ilyen dolgokon kellett keresztülmennie.. kérlek, tedd vissza! - ismét sírok.
hallgat. ismét elmosolyodik, megölel.
- én már lezártam azt a részt az életemben. a szívemben mindig is itt lesz, nem fogom elfelejteni. de ha ennyire ragaszkodsz hozzá, visszateszem. viszont, nem tudom, hogy csúnya dolog-e ilyet mondani, de kitti most megköszönné neked - mosolyog, de már Ő is könnyezik.